2010. március 1., hétfő

Modoros horgászok

Horgászok - görbe (vagy nagyon is valós? :) tükör rólunk, pecásokról. A modoros blog írásai máskor is nagyon jól mutatják be a különböző emberi "modor"okat. Most a horgászokon volt a sor. Íme:
A horgász - bár van rendes munkája, és minden OK körülötte, félig-meddig mégis a társadalmon kívül él, mert lélekben állandóan a tóparton van sörrel a kezében, valami haverjával, vagy éppen egyedül, és bütyköli a szereléket, turkál a kukacban, készíti az etetőanyagot, a bojlit, vagy azon gondolkodik, hogy legközelebb hova menjen és milyen dipet használjon: meggyeset, barackosat, vagy inkább valami vaníliásat...
Leszarja a "civil" társadalmat, és ha teheti egyből kimenekül a vízpartra. Jó idő, rossz idő, mindegy neki. Néha viszi az egész családot (ha van), de ha van egy fia, az biztosan mindig vele van, és 10 éves korára már kész Rex Hunt. Úgy van nevelve, hogy ő legyen minden idők legnagyobb sporthorgásza.
Ha a gyerek arányaiban annyit tudna az iskolában is, mint a horgászatról, 10 évesen már rég gimibe vagy egyetemre járhatna. A horgásznak mindene a horgászat körül forog, kocsit is úgy vesz: nála csak a kombi jöhet szóba. Kenyeret is úgy vesz: tudja, hogy melyiket lehet jól gyúrni, ezért tehát ezt eszi az egész család. A városi emberek közül talán ő az egyetlen félnótás, aki kifejezetten örül a rossz időnek, mert tudja, hogy eső után kurvára harapnak.
Alig van rendes ruhája, terepszínűből viszont el tudna látni egy egész hadtestet. A feleségére is csak úgy gondol, hogy “este megakasztom az asszonyt (remélem hagyja)”. Akár hagyja, akár nem, a horgász álmában azért mégis egy embernyi harcsával küzd egyedül, a viharos holtágban. Ül a csónakban és fárasztja, amíg kell - ő nem veszíthet a saját álmában.
Egyébként nem szeret dumálni, inkább "megül" magának kussba', csak a gyereket okítja néha, ha ott van. Különben csak nézi csendben a vizet a kollégákat a távolban (jó esetben nem tőle pár méterre telepednek le) a másik oldalon, hogy már megint elengedte az a hülye balfasz. Bezzeg, ha neki volna ekkora kapása, akkor “abba’ hiba nem volna egy szál se". Azt megnézhetné mindenki. Csak hát itt erre “vízközt’ jár” a geci (se nem mélyen, se nem a felszínhez közel, hanem zombi módjára a kettő között), és nem eszik. Hiába etetek, nem kell neki” Ha talál valamit a fűben, vagy a tóban véletlenül megakasztja mondjuk egy szerencsétlen hülye behúzott botját, soha nem adja le a háznál: mér?! Neki se adtak vissza soha semmit, pedig már legalább egy kocsi árát otthagyta a vízpartokon. Vannak a horgászok között is alfajok:

1. Van a csóringer 45+os melós horgász, aki lepukkant tragaccsal, vagy valami ócska motorral és közepes felszereléssel jár. Mogorva, kedvetlen ember. Csak ritkán vannak többen, általában egyedül nyomja. Magányos halfarkas. Ő néha előfordul a tilosban is. Nincs sok pénze, de azért mindig nála van a legtöbb sör. Kajával nem foglalkozik, elvan ő a kukoricakonzerven, a szotyin vagy akár a bojlin is. De aztán kegyetlenül körbe is szotyizza az egész tópartot és általában kurva sok szemetet hagy maga után. Csak a sörösüveget szedi össze. Megy visszaváltani. Senkinek nem ad semmit, tőle hiába is kérnek, és amit a parton talál, azt sem adja le soha. Baszik mindenre és mindenkire. Néha egy-egy halat is elfelejt bemutatni. Szereti a halat, hazamegy, szépen megsüti, megeszi - meg aztán úgy gondolja, hogy rendszeres vendég létére ennyi bónusz igazán jár neki.
Folytatás a :http://www.horgasszunk.hu/modoroshorgasz.php címen