2009. december 16., szerda

22 kg-os simatokot fogott egy dunai halász

Ritka halfaj, egy tokok családjába tartozó simatok került egy halász hálójába a szeremlei Duna-szakaszon december első napjaiban. A simatok eredetileg tengeri hal, természetvédelmi értéke 10 ezer forint.













Az Acipenser nudiventris 22 kilós, 140 centiméteres példányát a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság Gemenci Tájegységhez tartozó szeremlei Duna-szakaszon, 18 méteres mélységben fogta ki Gagyi Tibor dunai halász. Az akkor még számára ismeretlen halat, amelyről feltételezte, hogy védett, kíméletesen kiszabadította, majd élve eljuttatta Mohácsra, ahol Deme Tamás természetvédelmi őr dokumentálást követően az egyik helyi bárkában helyezte el.
Folytatás a http://www.horgasszunk.hu/simatok.php címen.

2009. december 14., hétfő

Egy tragédia nyomában: Veszélyesek a bányatavak

Nincs egységes szabályozás a bánya- és horgásztavak házirendjére vonatkozóan, általában a tulajdonos vagy az üzemeltető, esetleg valamely hatóság határozza meg, hogy mi az engedélyezett és mi a tilos - derült ki abból a röpke kutatásból, amit lapunk végzett a héten.

A téma feldolgozásának szomorú apropóját egy közelmúltban bekövetkezett tragikus esemény indokolta, egy hete a muraszemenyei Nagy-kavicsbányatóba két horgász borult bele csónakjával, s csak egyiküket sikerült élve kimenteni. A baleset vasárnap este történt, de a történtek még napokkal később is foglalkoztatták a horgásztársadalmat. A tragédia érezhetően megérintette az embereket, ám a szenvedélyüknek élőket nem tartotta távol a víztől. Nemcsak Muraszemenyén, de több környező település tavainál találkoztunk horgászokkal. - Aki csónakkal merészkedik a tóra, annak nagyon óvatosnak kell lennie, főleg ebben a hideg időben - mondja Muraszemenyén egy horgász, rögtön hozzátéve, hogy december elseje után amúgy is tilos bármilyen vízi jármű használata. A múlt hét végén balesetet szenvedett két férfi ráadásul este hét óra környékén, vaksötétben borult fel. Ilyenkor már kevesen tartózkodnak kint a tó mellett, akár mindketten odaveszhettek volna. A Balatoni Nemzeti Park Igazgatóság területileg illetékes természetvédelmi őre, Lelkes András viszont állítja, hogy nemcsak december elseje után, de egyéb időszakban sem használhatnak csónakot a természetvédelmi területen. Ezt amúgy annak idején a természet- és környezetvédelmi szempontok mellett határrendészeti okokból is előírták.

Folytatás a http://www.horgasszunk.hu/banyato.php címen!

2009. december 1., kedd

Nádi pontyozás


Még él az emlékezetemben, amit nagyapám mesélt, dióverő méretű bambuszbotokról, irgalmatlan vastag, szinte drótszerű zsinórokról és hatalmas pontyokról, amik minden extra ízesítés nélküli csodacsalik helyett, kukoricára jöttek még vagy 50 évvel ezelőtt. Az emlékek már fakulóban vannak, pár méter 100-as zsinór emlékbe eltéve, de tegnap egy nagyon jó írást találtam kocika oldalán, amit az ő engedélyével itt közzé is teszek. Jó olvasást és az idősebbeknek jó merengést! :)

Kedves olvasóim! Az egyik korábbi írásomban -mintegy véletlenül- említettem, hogy Pipi orsó nélküli bottal, saját készítésű úszóval horgászik a nádban, gyékényben. A mi környékünkön az idősebb horgászok mindmáig előnyben részesítik ezt a hagyományos nádi horgászatot, időnként -öszvér megoldásként- kombinálva a modern eljárásokkal. Tudom, ez a mai, magasan technologizált -árukapcsolásos, üzleti szellemű- világunkban elég szokatlan dolog, szemet is szúrt egyik fiatalabb olvasómnak, ki szívesen olvasna erről a régi módszerről. Ez a felkérés hosszú gondolatsort indított el bennem, amit az alábbiakban -megélt tapasztalataim alapján- megpróbálok közreadni. Bemutatni a régi -1950-es évek- és napjaink balatoni pontyhorgászatát, a horgászhelyet, a csónakot, a horgászbotot, a horgászzsinórt -annak tárolását, rögzítését- az úszót, horgot és az etetési szokásokat. De, hát mitől is olyan különleges és egyedi a balatoni nádi pontyozás, amit előző írásomban hungarikumnak mertem minősíteni? Röviden válaszolva: pár négyzetméteres területen kell a néha kapitális méretű pontyot megakasztani, fárasztani és a lehető leghamarabb a szákba terelni. Az e célra kifejlesztett úszónak híven kell közvetíteni a tófenéken zajló eseményeket. A roppant erejű bottal történő erős bevágás hivatott gondoskodni a méretes horog jó akadásáról és az ismeretlen irányban álló hal horgász felé fordításáról, hogy még véletlenül se legyen lehetősége beugrani a szabadulást jelentő, éles kagylókkal borított sűrű nádasba. Mindezt a terhelést a horgászzsinórnak a legkisebb nyúlás és -lehetőleg- szakadás nélkül bírnia kellett, folyamatosan. Ehhez évszázadok alatt csiszolódott, csak erre a vízre, horgászatra kifejlesztett és és bevált, különleges eszközök, készségek szükségesek. A mai modern világban a horgászat nagyszerű üzlet, mindemellett az újabb és újabb horgászkellék fejlesztések biztonságosabbá, egyszerűbbé, megbízhatóbbá tették a felszerelés használatát, kezelését, szállítását, ám a hosszú évtizedek alatt az elgondolás, a módszer mit sem változott. A történet az 1950-es évek közepén kezdődik, mikorra már annyira "felnőttem", hogy Édesapám 7-8 évesen magával vitt horgászni a Balatonra.