2008. június 24., kedd

Pimp my Tackle!


„A műcsali apró alkatrészeit legjobb, ha egy magasabb minőségűre cseréljük…”Már mindenki hallotta/olvasta ezt, miszerint a műcsalink horogtartó karikáit, horgait, cseréljük ki valamilyen márkásra. Vannak gyártók, akik ezen alkatrészek nélkül is forgalmaznak műcsalikat. Mások pedig pont az árfekvés miatt nem tehetik meg, hogy minőségi fémekkel dolgozzanak. A harmadik típusba azok a prémium gyártók tartoznak, akik kizárólag csúcsminőségű anyagokból dolgoznak.Az általam használt műcsalik esetében mindegyikre megvan a saját módszerem. Így vannak olyanok, amelyeknél gyakran cserélem a horgot. Nem feltétlenül, azért, hogy a legélesebb legyen mindig fent, hanem például a horog formája, mérete miatt. Így akár a súlykülönbség miatt egy úszó wobblerből merülő lehet, vagy akár fordítva.

Northern Ontario horgászkatalógus




Ingyenesen megrendelhető 60 oldalas katalógus.


2008. június 2., hétfő

Vizát a Dunába!


A Kárpát-medencében évszázadok óta a vizát tartották a halak közül a legméltóbbnak arra, hogy az uralkodók és a nagyurak asztalára kerüljön. Vajon lesz-e idő, amikor ismét ott úszkálhat a Vizafogónál?

Számos levéltári dokumentum igazolja, hogy a viza és a többi tokféle halászata jövedelmező tevékenység volt a középkori Magyarországon. A többmázsás óriási példányokat külföldön is értékesítették, Bécsben vizamészárszékek működtek, onnan szállították tovább szekéren a halat a francia meg a lengyel királyi udvarba és a német püspököknek. A túlzott halászat következtében a XVI. századtól a Közép-Dunán megritkultak a nagyméretű tokfélék. A XIX. században még a Fekete-tenger felől vándorló tokfélék néhány példánya eljutott a Duna bajorországi szakaszáig. A XX. század végére azonban a tokfélék a kecsege kivételével csaknem kipusztultak a Felső- és a Közép-Dunából. A Kárpát-medencében az elmúlt 30 évből nincs adat arra, hogy a sőregtok előfordult volna, és csak néhány adat igazolja a vágótok és a sima tok jelenlétét. A XX. századra az Al-Dunán is katasztrofálisan csökkent a tokfélék gyakorisága. A folyó romániai szakaszán a XIX. század végén az éves tokfogás még meghaladta az 1000 tonnát, ám az 1930-as évekre 600-700 tonnára, az 1960-as évekre 200 tonnára, az 1990-es évekre pedig alig több mint 10 tonnára fogyatkozott a zsákmány. Az atlanti tok mára kipusztult a Duna, sőt a Fekete-tenger térségéből is. Az utóbbi években a sima tok előfordulását sem tudták igazolni, és a viza, valamint a vágótok gyakorisága is veszélyesen csökkent az Al-Dunán.
A tokhalászat
A Képes Krónikából tudjuk, hogy 1053-ban I. András király egyebek között ötven vizát küldött Győr alá III. Henrik német császár éhező seregének megsegítésére.