2008. április 29., kedd

Ingyenes horgászkatalógus


Újabb ingyenes katalógusra leltünk, ezúttal a Nautilus Reels legyezőhorgász-orsókat gyártó cégtől rendelhetünk katalógust ingyen és bérmentve.

Harcsás történet

A harcsák iránti érdeklődésemet két embernek köszönhetem.
Az egyik, apám, aki a 30as évek vége felé született. Sajnos már nem lehet közöttünk. Az állatokat, természetet, sportot, szerető embert, az úr magához szólította, 60-s évei derekán. Ő sokat mesélt gyerek korában, diákéveiben megtörtént horgász kalandjairól. A kifogott és csak megakasztott harcsáiról, amit a tőrpengés, vagy bambuszos tároló orsós pecabotokkal követett el. A másik ember hála Istennek közöttünk van. Gyerekkorom óta egy udvarban, egy lépcsőházban laktam vele, míg meg nem nősültem és elköltöztem. Tőle tanultam meg a hálók kötését, a halak fajtáját. Sőt első német szavaimat is neki köszönhetem. Ő mutatta meg az evező helyes tartását, használatát. Ő, mutatta meg a folyót belülről a vízről. Ami teljesen más, mint a partról. A sok kifogott hal közül, azt is megmutatta, amelyik három hálóját tett tönkre, de végül mégis megfogta. Ez a sok hal közül az egyik egy kb.60-70. kg közötti harcsa volt. Amelyet a város halértékesítő boltjában ki is állítottak fényes nappal megtekintésre. Az elejtője, Szalkai Józsi-bácsi „a halász”. Józsi bácsi és apám meséit hallgatva, a misztikus halakról a nagyra növő sok horgászt megcsúfoló harcsákról arra ösztönzött, hogy én is megpróbáljam őket becserkészni.
Folytatás a http://www.horgasszunk.hu/harcsa.html oldalon.

2008. április 15., kedd

Horgászkaland a Mekong folyón


A halottébresztő ember egy vadonatúj Toyota Pickup mellett fekvő, hullának látszó nő feltámasztására készülődött, miközben mikrofonba hirdette az igét. Udvardy helyi csemegeként árult, pálcikára tűzött karamellizált óriás csótánnyal a kezében vigyorogva állapította meg, hogy a műsor playbackról megy: egy órával korábban egy másik figura próbálkozott az élesztéssel ugyanezen a hangon.
Bangkok a maga módján várta az ünnepeket. A királyi palota melletti ligetet furábbnál furább mutatványosok lepték el, errefelé nem jártak turisták, csak a helyiek bolyongtak a vurstliban, és csodálkozva méregettek kettőnket. A park szélén ingyenes szabadtéri mozi üzemelt, a Casablancát játszották egy öreg vetítőből, a filmet egész családok nézték plédeken ülve. A ligetet ölelő körúton csenevész lánykák árulták magukat, mázsás futtatóik a fák közül felügyelték az üzletet ­ a város nem hazudtolta meg hírét. Emeletnyi hangfalerdőkből dübörgött a helyi techno, a legutolsó mutatványosnak is ­ legyen az körhintás, zsonglőr vagy céllövöldés, akinél klasszikus faágas-csúzlival és darts nyilacskákkal is lehetett léggömbre lőni ­ olyan hangosítása volt, amilyen nálunk még egy befutott kisvárosi rockzenekar legmerészebb álmaiban sem szerepel. A dodzsemes sátor egyik oldala csak hangfalakból állt, akinek nem jutott jármű, vagy nem volt pénze, táncolt, pontosabban feltartott kézzel vonaglott a dübörgő zenére, mintha egy apokalipszist szimuláló számítógépes játék utolsó pályájára tévedtünk volna, a virtuális pokol kapuja elé.
Éjfél körül indultunk vissza a hotelbe egy-egy Singha sörrel a kezünkben, útközben vettünk két adag pirított szöcskét, de már az első lába megakadt a torkomon. A hotel kapujában a hamis-CD-árus srác záráshoz készülődött. Leültem mellé, hogy befejezzem a sörömet, miközben kínálatát böngésztem. A srác a hangfalak mögül ­ mert neki is jutott vagy hat darab­ egy horgászbotot húzott elő. ­ Megyek a folyóra, ilyenkor harap a catfish. Kezébe nyomtam a szöcskéket. ­ Próbáld meg ezzel! ­ ajánlottam, de a fiú néhány szárított békát húzott elő a zsebéből. ­ Ez az igazi. ­ mutatta. ­ Vannak itt halak ebben a koszos folyóban? ­ érdeklődtem, de közben eszembe jutott, hogy nálunk is mennyien horgásznak az Erzsébet-híd lábánál az Ördögárok bűzös kloákája mellett. ­ Akad néhány kisebb, ­ válaszolt a srác ­, de igazán nagy catfisht a Mekongban lehet fogni, némelyik háromszáz kilósra is megnő.